Tisztelt Olvaso! Kehrer Károly 2016 10 6
1956 60.
evforduloja alkalmabol a USA Kongresszusa felkert egy eloadasra.
Ez a beszamolom magyar
forditasa .
A bevezetoben leirt a 20. szazad rovid tortenelmi attekintese
fontos tajekoztatas a Kulugyi Bizottsag szamara.
A beszamolo alapgondolata '56 es az azt koveto megtorlas eveinek ismertetese diakszervezkedesunk tapasztalatai alapjan.
A beszamolo alapgondolata '56 es az azt koveto megtorlas eveinek ismertetese diakszervezkedesunk tapasztalatai alapjan.
Velemenyuket koszonettel fogadom es megtisztelve ereznem magam.
Megemlékezés 56-rol a 60. évfordulón.
Az Osztrák-Magyar
Monarchia, az első világháború vesztes áldozata, eltűnt a térképről 1918-ban.
Kihasználva a megrázkódtatást, Kun Béla és más hasonszőrű kommunisták
Tanácsköztársaság néven pár hónapra magukhoz kaparintották a hatalmat: öltek,
gyilkoltak és raboltak. A káosz eredményeként az antant hatalmak Trianonban a sír
szélére lökték az ezeréves magyar nemzetet, milliókat taszítva a környező államok
fennhatósága alá.
Hogy teljes legyen a nemzet szenvedése, az 1945-ös vesztes
háborúban hatszázezer magyar halt meg a Don-kanyarnál a német erőket támogatva,
és a német fasiszták – a védelem nélkül maradt országunkat hátba támadva – fasiszta
kormányt erőszakoltak ránk.
A szovjet hóhérok is kitettek magukért. Nyolcszázezer
hadifoglyot cipeltek Ázsiába a gulágra. Háromszázezer sohasem jött vissza. Sztálin ránk szabadította Rákosi négyes bandáját.
Uralmuk alatt az öldöklés és a népirtás elképesztő méreteket öltött. 1945 után nyolcszázezer
bebörtönzött és internált szenvedett a börtönökben és az internáló táborokban ítélet
nélkül fogva tartva. Ha valaki véletlenül kegyelmet kapott – mint az
egyetemista Bibó –, Rákosi elrendelte a kivégzését.
Egy
valós történet és példa: néhai Krasznay Béla tüzér főhadnagy – öreg barátom – végigszenvedte
a Don-kanyart, majd az 50-es évek kommunista internáló táborait, börtöneit, s végül
túlélte a recski haláltábort is. Túlélte Kádár börtönét, az 56-os megtorlás vérgőzös
gyűlölettel teli éveit.
Több
millió magyar ember szenvedte végig Rákosi hatalmi őrjöngését, gyilkosságait.
De minden elképesztő szenvedés ellenére a nemzet életben maradt, és ’56-ban fegyverrel
a kezében űzte ki a kommunista söpredéket. Az alig tízmilliós kiéheztetett és sárba
tiport magyar nemzet felvette a harcot egy kommunista szuperhatalommal, s legyőzhetetlen
tankjaik a pesti utcákon robbantak és égtek, míg minden tankért egy pesti srác áldozta
életét.
Szenvedély nélkül, csak a tényre
Emlékezzünk, hogy a leomló falak alatt,
Talán anyját hívta egy haldokló kamasz.
Talán egy kislányról álmodott,
S a simogató lánykezek helyett,
Csak a szél borzolja a sírján a füvet.
Egy
14 éves gyermek igazságérzetével már ’55-ben rádöbbentünk a kommunizmus rémtetteire
és hazugságaira. [1] Megszenvedtük és éheztünk. Gyermekfejjel elhatároztuk,
hogy megküzdünk életünkért, és október 23. meggyőzött, hogy küzdeni vágyásunk
nem gyermeteg álom volt.
1956.
október 23-dikán iskolába menet a várból hallottam a fegyverropogást és a választüzet.
Örömmel és bizakodással figyeltem, hogy a kommunista rémuralmat fegyverek ropogása
törte meg. Néhány csodálatos napot éltünk át, mikor a szovjet hadsereg kivonult
hátrahagyva égő, füstölgő tankjait.
A
szabadság mámorától megrészegült napokban sikerült összehozni pár száz gyereket,
hogy megalakítsuk a Középiskolás Diákparlamentet vagy a Középiskolások
forradalmi bizottságát okt. 23 után.
Szentirmay Sándor, az Épületgépészeti Technikum igazgatója, a parlament gyűlésén
– mint felnőtt – óva intett minket a fegyveres harctól, s javasolta, hogy
nyújtsunk segítséget azon iskolatársainknak, akiket a forradalom harcai elszigeteltek.
E feladattal Borbély György technikumi tanulót bízta meg, aki ezért később 6 évet
kapott.
A forradalmat vérbe fojtották, s a hazaáruló aki november
3-dikán szolgai módon mindenkivel egyetértett, s egy szovjet tankba bújva tért vissza.
A munkakerülő
esernyőkészítő inasból
Lett belügyminiszter s mindenható, életek ura:
Kádár, egy elképesztően silány figura,
Ki frissen jött a trágyadombról.
Hadd álljon itt, ami legjobban jellemzi
E ganajtúró férget, mikor öl és rombol:
“Előttem szóló
elvtársaimmal és barátaimmal
Mindenben
egyetértek” november harmadikán,
S ezért holnap hajnalban – ne nézzenek rám bután -
Egy szovjet tankba bújva visszatérek.
S utasítom a hozzám húzó aljas söpredéket
És drága barátomat, a pufajkás Horn Gyuszit,
Hogy “körmenetben
kell őket bíróság elé állítani,
Halálra ítélni és
kivégezni”,
S hogy elrejtsük a testeket meszes gödörbe szállítani.
A hazaáruló uralkodása alatt éltük át a vérgőzös bosszúállás
éveit, mikor sokakat felakasztottak, halálra vagy nyomorékká vertek kihallgatóik,
s kétszázötvenezer magyart űztek el otthonából.
Mindez meggyőzött minket, hogy helyesen ismertük fel, mire
képes a kommunista söpredék. Szervezkedésünk új erőre kapott. A Petőfi Gimnázium
csoportja – sok más csoporttal együtt – csatlakozott hozzánk, s idővel úgy éreztük
hírt kell adnunk magunkról. Röpcédulákat szórtunk, s rendőrség elleni akciókat
terveztünk. Ez lett a vesztünk.
1958. június huszadikán az „államvédelmi szervek” Bratianu
Dan László besúgó [2] jelentései alapján lecsaptak ránk.
Húszegynéhány tizenéves gyerek másnap reggel a Conti
utcai hírhedt ávós börtönben találta magát, és nem is látták meg a napot négy hónapig.
A legembertelenebb körülmények között, fájdalmas ütlegelések és sötétzárka következett,
ahol saját mocskában aludhatott, aki túlélte. Több száz diákot gyanúsítottak meg
államellenes szervezkedéssel, mígnem rájöttek, hogy saját maguk alatt vágják a
fát, ha ennyi diák nem ért egyet a kommunizmus csodáival. Felsőbb utasításra lázasan
felbujtót kerestek, és szervezkedésünket az arról mit sem tudó Cherven Arisztid
és a kiváló pedagógus Szentirmay Sándor nyakába varrták.
Húsz gyermek állt csendben a sorban,
Bali a bíró, a sánta féreg,
Két bólints, a nép nevében
Majd ők ítélnek,
S pár riadt ügyvéd egy csomóban.
Tőlem jobbra kettő felnőtt,
Egyet sosem láttam,
Cherven Arisztid,
Fővádlottnak tette meg az állam.
Nevét a Markóban tanultam
Egy húgyszagú bűzös reggel, mikor
Rothadt kenyeret adtak egy papírköteggel.
Vádirat szólt a fejléc
Cherven és társai ügyében,
Hogy került ügyembe elmesélem.
Látom ma is a Contit,
A kihallgató rám ugat:
„Melyik tanárod volt a példaképed,
Te mocsok fasiszta söpredék?”
„Az igazgatóm” – dadogtam,
S ő felnevet: „Elég.”
Másnap főnöke magyarázza ütve-verve,
Fiatal vagyok még a tiszteletre,
Vezetni egy szervezkedést az állam ellen,
Melyet a szovjet támogat.
S aztán lázasan nevek közt válogat.
„Cherven” – derül fel bárgyú arca, –
„S ráadásul Arisztid, az igazgatód sógora,
Boldog lesz a Népszabadság,
Ha a fejlécen e nevet lehozzák.”
„A tanárod, ő volt a vezéred!”
S hogy elhiggyem, pincébe zárnak,
Hol villany és kübli nincsen,
A húgy szemem marja,
Ürülék bűze fojtogat.
Később tanulom, itt nevelték Tanáromat,
Amint olvasom a jegyzőkönyveket,
Ahogy elsorolja a rémes bűnöket:
Függetlenség,
semlegesség, demokrácia.
Ne merje álmodni a magyar pária!
Elképesztő, amit ügyünkről az akkori propagandafilmek összehazudtak.
Idézet
az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető kommunista
propagandaanyagból:
“3. Harc a belső ellenség ellen
Egy budapesti gimnázium diákjai – történelemtanáraik bíztatására
– röpcédulákat terjesztettek. A kiskorúakat szüleik jelenlétében a rendőrség
figyelmeztette, a tanárokat 11 és 8 évi börtönbüntetésre ítélték.”
Nem
voltak felbujtó történelemtanárok. A “figyelmeztetés” a szülők jelenléte
nélkül, a Conti utcai ávós börtönben történt 1958-ban, ahol a résztvevő
gyerekek közül néhányat gumibottal négy hónapon keresztül félholtra vertek.
A
hatóságok végül is Szentirmay Sándor kiváló pedagógust, az Épületgépészeti
Technikum iskolaigazgatóját – aki mit sem tudott a diákszervezkedésről –
tették felelőssé a “megtévedt” fiatalok felbujtásáért, s kapóra jött sógorának
Cherven Arisztidnek arisztokratikusan hangzó neve is. Így lett ez a két
teljesen ártatlan ember s az akkor már nagykorú Borbély György az egyik
legpiszkosabb kádárista kirakatper áldozata [2], s Szentirmay
majdnem kötélen függve végezte életét a
besúgó Bratianu Dan László[3], valamint Rónai, az ügyész jóvoltából,
kinek nagyapja mint a “tanácsköztársaság” népbiztosa beásott parasztok fejét
kaszáltatta le.
Végül is egy szigorúan titkos zárt tárgyaláson 1959-ben négyünket
BHÖ1/1
alapján összesen 29 év, a
további húszegynéhány bátor fiatal résztvevőt összesen 40 év letöltendő börtönbüntetésre
ítélték. A legfiatalabb elítélt, Aranyos Levente 14 éves volt. A tárgyi bizonyítékokat
Hetessy dobtáras géppisztolya és néhány röpcédula képviselte, amit Naszályi Gáborral
nyomtattunk, s Ányos Ali és barátai semmitől sem félve terjesztettek.
Álljon itt egy idézet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára válaszleveléből,
miután kértem a fentebb idézett és a
valóságtól meglehetősen távol álló szöveg helyesbítését és a valós tények
szerinti kiegészítését.
Tisztelt
Kehrer Károly Úr!
Az említett cikkemben a Történeti Levéltárban
lévő oktató filmek „irattani” ismertetőjét adtam, ami néhány szóban határozza
meg a filmek tartalmát. Mint Ön is jól tudja, az oktató- és propaganda filmek,
különösen a diktatúrákban, köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. Sajnos a
filmben annál is súlyosabb az esemény ismertetése, mint amit a levelében
kifogásolt, mert a szülők még meg is köszönik a belügyminisztériumnak a
gyerekeket érintő „enyhe bánásmódot”.
Budapest,
2016. szeptember 27. Üdvözlettel:
Baracsi
Erzsébet
Állambiztosági
Szolgálatok
Történeti
Levéltára
A
rémtörténet záró mondataként meg kell említeni, hogy minden gyereket eltiltottak
a továbbtanulástól.
Ennek
ellenére, évek múlva a résztvevőkből feltalálók, kiváló mérnökök, sikeres vállalkozók,
pszichológusok, matematikusok lettek. Sőt, pénzügyminiszter, amerikai kongresszusi
külügyi tanácsadó és magyar országházi képviselő is kikerült sorainkból.
Hivatkozások
(A
beiktatott verseket e sorok szerzője irta).
[1]
RÉVÉSZ BÉLA: MANIPULÁCIÓS TECHNIKÁK A HIDEGHÁBORÚ ...mek.oszk.hu/01900/01988/01988.htm (Magyarország és a Szabad Európa
Rádió 1950-1956). 1996 ...... Kehrer Károly és Naszályi Gábor 1956-ban (’55-ben)
illegális diák szervezkedést hoztak létre. (BKRF)
[2] Cherven Arisztid és társai, 1959, Budapeti
Főv. Biroság, Bali bíró tanácsa itelete T.B. VI. 9002/1959/21
[3] Bratianu (a jónevű ügyvéd) a
mai napig nevének védettségét élvezi az érthetetlen törvények[3.1] által, jól lehet besúgói tevékenysége alapján
Szentirmayt kishíján felakasztották.
Kallai Lili AVOS tartótiszt nagyon
szerette Bratianut:
“»Váradi«
ügynök (alias Bratianu Dán László) III. osztályos tanuló. 1957. december óta
vagyunk vele kapcsolatban. Hozzánk való viszonya jó, megbízható”.
[3.1] 2003. évi III. törvény, az
elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról.
2003.
évi III. törvény 2.§ (2) c
olyan
személyre vonatkozik, akinek az 1. §-ban meghatározott szerveknél végzett
tevékenysége miatt alaposan feltehető, hogy személyének felfedése esetén e
tevékenysége miatt ellene vagy hozzátartozójával szemben az életet, a testi épséget,
illetve a személyes szabadságot súlyosan
sértő vagy veszélyeztető bűncselekményt követnek el.
Megjegyzes:
Az elmodottak hitelességét bizonyitandó a levéltárakbol
az ősszes hivatalos másolat rendelkézesemre áll.
Kehrer Károly 2016 10 6
No comments:
Post a Comment