Friday, October 14, 2016

Megemlékezés 56-rol a 60. évfordulón.





Tisztelt Olvaso!                                                                              Kehrer Károly 2016 10 6 

1956 60. evforduloja alkalmabol a USA Kongresszusa felkert egy eloadasra.

Ez a  beszamolom magyar forditasa . 
A  bevezetoben leirt a 20. szazad rovid tortenelmi attekintese  fontos tajekoztatas a Kulugyi Bizottsag szamara.
A beszamolo alapgondolata '56 es az azt koveto megtorlas eveinek ismertetese diakszervezkedesunk tapasztalatai alapjan. 
Velemenyuket koszonettel fogadom es  megtisztelve ereznem magam.



Megemlékezés 56-rol a 60. évfordulón.            


Az Osztrák-Magyar Monarchia, az első világháború vesztes áldozata, eltűnt a térképről 1918-ban. Kihasználva a megrázkódtatást, Kun Béla és más hasonszőrű kommunisták Tanácsköztársaság néven pár hónapra magukhoz kaparintották a hatalmat: öltek, gyilkoltak és raboltak. A káosz eredményeként az antant hatalmak Trianonban a sír szélére lökték az ezeréves magyar nemzetet, milliókat taszítva a környező államok fennhatósága alá.

Hogy teljes legyen a nemzet szenvedése, az 1945-ös vesztes háborúban  hatszázezer magyar halt meg a Don-kanyarnál a német erőket támogatva, és a német fasiszták – a védelem nélkül maradt országunkat hátba támadva – fasiszta kormányt erőszakoltak ránk.

A szovjet hóhérok is kitettek magukért. Nyolcszázezer hadifoglyot cipeltek Ázsiába a gulágra. Háromszázezer sohasem jött vissza.  Sztálin ránk szabadította Rákosi négyes bandáját. Uralmuk alatt az öldöklés és a népirtás elképesztő méreteket öltött. 1945 után nyolcszázezer bebörtönzött és internált szenvedett a börtönökben és az internáló táborokban ítélet nélkül fogva tartva. Ha valaki véletlenül kegyelmet kapott – mint az egyetemista Bibó –, Rákosi elrendelte a kivégzését.

Egy valós történet és példa: néhai Krasznay Béla tüzér főhadnagy – öreg barátom – végigszenvedte a Don-kanyart, majd az 50-es évek kommunista internáló táborait, börtöneit, s végül túlélte a recski haláltábort is. Túlélte Kádár börtönét, az 56-os megtorlás vérgőzös gyűlölettel teli éveit.

Több millió magyar ember szenvedte végig Rákosi hatalmi őrjöngését, gyilkosságait. De minden elképesztő szenvedés ellenére a nemzet életben maradt, és ’56-ban fegyverrel a kezében űzte ki a kommunista söpredéket. Az alig tízmilliós kiéheztetett és sárba tiport magyar nemzet felvette a harcot egy kommunista szuperhatalommal, s legyőzhetetlen tankjaik a pesti utcákon robbantak és égtek, míg minden tankért egy pesti srác áldozta életét.

Szenvedély nélkül, csak a tényre
Emlékezzünk, hogy a leomló falak alatt,
Talán anyját hívta egy haldokló kamasz.
Talán egy kislányról álmodott,
S a simogató lánykezek helyett,
Csak a szél borzolja a sírján a füvet.

Egy 14 éves gyermek igazságérzetével már ’55-ben rádöbbentünk a kommunizmus rémtetteire és hazugságaira. [1] Megszenvedtük és éheztünk. Gyermekfejjel elhatároztuk, hogy megküzdünk életünkért, és október 23. meggyőzött, hogy küzdeni vágyásunk nem gyermeteg álom volt.

1956. október 23-dikán iskolába menet a várból hallottam a fegyverropogást és a választüzet. Örömmel és bizakodással figyeltem, hogy a kommunista rémuralmat fegyverek ropogása törte meg. Néhány csodálatos napot éltünk át, mikor a szovjet hadsereg kivonult hátrahagyva égő, füstölgő tankjait.

A szabadság mámorától megrészegült napokban sikerült összehozni pár száz gyereket, hogy megalakítsuk a Középiskolás Diákparlamentet vagy a Középiskolások forradalmi bizottságát  okt. 23 után. Szentirmay Sándor, az Épületgépészeti Technikum igazgatója, a parlament gyűlésén – mint felnőtt – óva intett minket a fegyveres harctól, s javasolta, hogy nyújtsunk segítséget azon iskolatársainknak, akiket a forradalom harcai elszigeteltek. E feladattal Borbély György technikumi tanulót bízta meg, aki ezért később 6 évet kapott.

A forradalmat vérbe fojtották, s a hazaáruló aki november 3-dikán szolgai módon mindenkivel egyetértett, s egy szovjet tankba bújva tért vissza.

A munkakerülő esernyőkészítő inasból
Lett belügyminiszter s mindenható, életek ura:
Kádár, egy elképesztően silány figura,
Ki frissen jött a trágyadombról.
Hadd álljon itt, ami legjobban jellemzi
E ganajtúró férget, mikor öl és rombol:
Előttem szóló elvtársaimmal és barátaimmal

Mindenben egyetértek” november harmadikán,
S ezért holnap hajnalban – ne nézzenek rám bután -
Egy szovjet tankba bújva visszatérek.

S utasítom a hozzám húzó aljas söpredéket
És drága barátomat, a pufajkás Horn Gyuszit,
Hogy “körmenetben kell őket bíróság elé állítani,

Halálra ítélni és kivégezni”,
S hogy elrejtsük a testeket meszes gödörbe szállítani.
           
A hazaáruló uralkodása alatt éltük át a vérgőzös bosszúállás éveit, mikor sokakat felakasztottak, halálra vagy nyomorékká vertek kihallgatóik, s kétszázötvenezer magyart űztek el otthonából.

Mindez meggyőzött minket, hogy helyesen ismertük fel, mire képes a kommunista söpredék. Szervezkedésünk új erőre kapott. A Petőfi Gimnázium csoportja – sok más csoporttal együtt – csatlakozott hozzánk, s idővel úgy éreztük hírt kell adnunk magunkról. Röpcédulákat szórtunk, s rendőrség elleni akciókat terveztünk. Ez lett a vesztünk.

1958. június huszadikán az „államvédelmi szervek” Bratianu Dan László besúgó [2] jelentései alapján lecsaptak ránk.
Húszegynéhány tizenéves gyerek másnap reggel a Conti utcai hírhedt ávós börtönben találta magát, és nem is látták meg a napot négy hónapig. A legembertelenebb körülmények között, fájdalmas ütlegelések és sötétzárka következett, ahol saját mocskában aludhatott, aki túlélte. Több száz diákot gyanúsítottak meg államellenes szervezkedéssel, mígnem rájöttek, hogy saját maguk alatt vágják a fát, ha ennyi diák nem ért egyet a kommunizmus csodáival. Felsőbb utasításra lázasan felbujtót kerestek, és szervezkedésünket az arról mit sem tudó Cherven Arisztid és a kiváló pedagógus Szentirmay Sándor nyakába varrták.

Húsz gyermek állt csendben a sorban,
Bali a bíró, a sánta féreg,
Két bólints, a nép nevében
Majd ők ítélnek,
S pár riadt ügyvéd egy csomóban.

Tőlem jobbra kettő felnőtt,
Egyet sosem láttam,
Cherven Arisztid,
Fővádlottnak tette meg az állam.

Nevét a Markóban tanultam
Egy húgyszagú bűzös reggel, mikor
Rothadt kenyeret adtak egy papírköteggel.
Vádirat szólt a fejléc
Cherven és társai ügyében,
Hogy került ügyembe elmesélem.

Látom ma is a Contit,
A kihallgató rám ugat:
„Melyik tanárod volt a példaképed,
Te mocsok fasiszta söpredék?”
„Az igazgatóm” – dadogtam,
S ő felnevet: „Elég.”

Másnap főnöke magyarázza ütve-verve,
Fiatal vagyok még a tiszteletre,
Vezetni egy szervezkedést az állam ellen,
Melyet a szovjet támogat.
S aztán lázasan nevek közt válogat.

„Cherven” – derül fel bárgyú arca, –
„S ráadásul Arisztid, az igazgatód sógora,
Boldog lesz a Népszabadság,
Ha a fejlécen e nevet lehozzák.”

„A tanárod, ő volt a vezéred!”
S hogy elhiggyem, pincébe zárnak,
Hol villany és kübli nincsen,
A húgy szemem marja,
Ürülék bűze fojtogat.

Később tanulom, itt nevelték Tanáromat,
Amint olvasom a jegyzőkönyveket,
Ahogy elsorolja a rémes bűnöket:


Függetlenség, semlegesség, demokrácia.
Ne merje álmodni a magyar pária!

Elképesztő, amit ügyünkről az akkori propagandafilmek összehazudtak. Idézet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető kommunista propagandaanyagból:

“3. Harc a belső ellenség ellen
 Egy budapesti gimnázium diákjai – történelemtanáraik bíztatására – röpcédulákat terjesztettek. A kiskorúakat szüleik jelenlétében a rendőrség figyelmeztette, a tanárokat 11 és 8 évi börtönbüntetésre ítélték.”

Nem voltak felbujtó történelemtanárok.  A “figyelmeztetés” a szülők jelenléte nélkül, a Conti utcai ávós börtönben történt 1958-ban, ahol a résztvevő gyerekek közül néhányat gumibottal négy hónapon keresztül félholtra vertek.

A hatóságok végül is Szentirmay Sándor kiváló pedagógust, az Épületgépészeti Technikum iskolaigazgatóját – aki mit sem tudott a diákszervezkedésről –  tették felelőssé a “megtévedt” fiatalok felbujtásáért, s kapóra jött sógorának Cherven Arisztidnek arisztokratikusan hangzó neve is. Így lett ez a két teljesen ártatlan ember s az akkor már nagykorú Borbély György az egyik legpiszkosabb kádárista kirakatper áldozata [2], s Szentirmay majdnem kötélen függve  végezte életét a besúgó Bratianu Dan László[3], valamint Rónai, az ügyész  jóvoltából, kinek nagyapja mint a “tanácsköztársaság” népbiztosa beásott parasztok fejét kaszáltatta le.

Végül is egy szigorúan titkos zárt tárgyaláson 1959-ben négyünket BHÖ1/1 alapján összesen 29 év, a további húszegynéhány bátor fiatal résztvevőt összesen 40 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A legfiatalabb elítélt, Aranyos Levente 14 éves volt. A tárgyi bizonyítékokat Hetessy dobtáras géppisztolya és néhány röpcédula képviselte, amit Naszályi Gáborral nyomtattunk, s Ányos Ali és barátai semmitől sem félve terjesztettek.

Álljon itt egy idézet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára válaszleveléből, miután kértem a fentebb idézett és a valóságtól meglehetősen távol álló szöveg helyesbítését és a valós tények szerinti kiegészítését.

Tisztelt Kehrer Károly Úr!

             Az említett cikkemben a Történeti Levéltárban lévő oktató filmek „irattani” ismertetőjét adtam, ami néhány szóban határozza meg a filmek tartalmát. Mint Ön is jól tudja, az oktató- és propaganda filmek, különösen a diktatúrákban, köszönő viszonyban sincsenek az igazsággal. Sajnos a filmben annál is súlyosabb az esemény ismertetése, mint amit a levelében kifogásolt, mert a szülők még meg is köszönik a belügyminisztériumnak a gyerekeket érintő „enyhe bánásmódot”.

Budapest, 2016. szeptember 27.              Üdvözlettel:
                                                                                    Baracsi Erzsébet
Állambiztosági Szolgálatok
                                                                                    Történeti Levéltára


A rémtörténet záró mondataként meg kell említeni, hogy minden gyereket eltiltottak a továbbtanulástól.

Ennek ellenére, évek múlva a résztvevőkből feltalálók, kiváló mérnökök, sikeres vállalkozók, pszichológusok, matematikusok lettek. Sőt, pénzügyminiszter, amerikai kongresszusi külügyi tanácsadó és magyar országházi képviselő is kikerült sorainkból.

Hivatkozások

(A beiktatott verseket e sorok szerzője irta).
 [1] RÉVÉSZ BÉLA: MANIPULÁCIÓS TECHNIKÁK A HIDEGHÁBORÚ ...mek.oszk.hu/01900/01988/01988.htm (Magyarország és a Szabad Európa Rádió 1950-1956). 1996 ...... Kehrer Károly és Naszályi Gábor 1956-ban (’55-ben) illegális diák szervezkedést hoztak létre. (BKRF) 

[2] Cherven Arisztid és társai, 1959, Budapeti Főv. Biroság, Bali bíró tanácsa itelete T.B. VI. 9002/1959/21

 [3] Bratianu (a jónevű ügyvéd) a mai napig nevének védettségét élvezi az érthetetlen törvények[3.1]   által, jól lehet besúgói tevékenysége alapján Szentirmayt kishíján felakasztották.

Kallai Lili AVOS tartótiszt nagyon szerette Bratianut:
“»Váradi« ügynök (alias Bratianu Dán László) III. osztályos tanuló. 1957. december óta vagyunk vele kapcsolatban. Hozzánk való viszonya jó, megbízható”. 

[3.1]  2003. évi III. törvény, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról.
2003. évi III. törvény 2.§ (2) c
olyan személyre vonatkozik, akinek az 1. §-ban meghatározott szerveknél végzett tevékenysége miatt alaposan feltehető, hogy személyének felfedése esetén e tevékenysége miatt ellene vagy hozzátartozójával szemben az életet, a testi épséget, illetve a személyes szabadságot súlyosan sértő vagy veszélyeztető bűncselekményt követnek el.

 Megjegyzes: Az elmodottak hitelességét bizonyitandó a  levéltárakbol az ősszes hivatalos másolat rendelkézesemre áll.


  Kehrer Károly 2016 10 6














No comments:

Post a Comment